|
Sodródás a hangokkal - interjú Fabók Péterrel.
 2010. Július 27. Kedd, 13:11
A hazai ambient, vagy tágabb értelemben vett downtempo szcénát nem nagyon táplálja semmi. Létezik egyáltalán downtempo szcéna, vagy csak zenei rajongók összességéről beszélhetünk, akik elszórtan élnek mindenfelé, anélkül, hogy bármilyen rendezvénysorozat, közösségi központ vagy brigád összefogná őket? A Nyugat-magyarországi régióban a Syrup csapata foglalkozik (többek közt) ezzel, fővárosunkban pedig a Cökxpón Ambient Társaság klubja az egyetlen, ahol nagyobb hangsúlyt fektetnek a downtempo elektronikára, mint másutt. Zenész se sok van, szűk a szubkultúra, annál kevesebb a pénz benne. Ám ez nem a pénzről szól, de nem ám; az túl földhöz ragadt volna egy olyan, már-már pátoszok szintjén értelmezhető zenei műfajnak, mint amilyen az ambient.
Fabók Péter a szintetizátorok kortalanságából merítve igyekszik becsatlakozni a vérkeringésbe, és friss zenei nedűvel feltölteni azt, mint stúdiómunkákon felnövekedett producer. ˝Tangram˝ névre hallgató projectje 2007-ben indult; azóta keményvonalas ambient és szintipop témákban utazik. Eddigi zenéi kemény basszusoktól és erős ütemektől mentes hangjátékok voltak, egyszerűen befogadható szintetizátor-alapú utazások, melyek nem utolsó sorban ingyenesen elérhetőek. Tangram relaxáló zenéit még a gyógyászatban is hasznosítják, oly simogató tud lenni az agynak.
Legújabb albuma a ˝Flow˝ alig pár hete jelent meg. Az új downtempo dolgozat több pikantériával is rendelkezik. Először is 24 óra alatt lett felvéve és megkomponálva, ami már önmagában is érdeklődésre adhat okot, továbbá háttér-asszociációkat szolgáltathat a ˝Flow˝ albumcímhez. Az ihlet gyaníthatóan egy nap alatt végigfolyt rajta. Másodszor Péter az utóbbi időben egyre többször hangoztatta, hogy szeretne zeneileg elszakadni azoktól a zenészektől, akik nagy hatással voltak rá - de valljuk be nem egyszerű vállalkozás levedleni mindazt, amit példaképektől öltöttünk magunkra. A ˝Flow˝ ahogyan én látom, egy ígéretes próbálkozás lehet az egyéni hangzásvilág kialakításában, ugyanakkor az új összeállításon érződik az a köztes állapot, amin bizony minden zenésznek át kell lendülnie előbb vagy utóbb, ha karakteres zenét szeretne készíteni.
Az új album minimalistább, mint az eddigiek. Lassabban indul, repetatívabb, érezhetően másképp hat az agyra. A hét részre bontott ˝Flow˝ első fejezete egy tudatos kompozíció felvezető szerepét kívánja betölteni, ám mintha kissé túlnyújtott lenne. Megragadhatatlan hangismétlődések és hátteret kitöltő derengés képezi ezt a hangolódást, ami nem rossz, csak hamar felébred az emberben a vágy némi változás után. A kezdeti felvétel túlcsordulása után szép lassan megkezdődik az album kibontakozása, s ahogy a fejezetek váltakoznak, egyre izgalmasabb témák kerülnek előtérbe. Szinte tapintani, ahogy a művész keres. Keresi magát, keresi a hangokat, egyetlen napba sűrítve ad ki magából valami hirtelen felgyülemlett érzületet. Néha elvesznek a hangok, néha viszont pimaszul betalál és vonzza a figyelmet. Pihentető és nyugodt. Vajon mit gondol ő minderről?
- Hogyan kell elképzelni ezt a 24 órás sessiont? Reggel felébredtél, és az a gondolatod
támadt, hogy ma összeraksz egy albumot?
Reggel még dolgoztam a rendes ˝polgári˝ munkámban (webprogramozó), és tizenegy körül a pihenőidőmben elővettem a billentyűket és elkezdtem hangképeket csinálni, majd benyomtam a record gombot. A ˝Flow˝ első száma egy az egyben lett így felvéve, aztán azon kaptam magam, hogy dél van, és épül, egyre épül a koncepció, egy órára már húsz perc volt kész, ekkor tudtam, hogy most egy olyan folyamatnak vagyok részese, amit nem szabad abbahagyni. Mivel teljesen egységes hangmérnöki munka van benne, ettől érződik annyira homogénnek a zenei tér. Estére kész lett a teljes anyag, lefekvés előtt 3szor meghallgattam, reggel két óra alatt kijavítottam azokat a részeket, ahol sok elütés volt vagy elcsúszott ez-az, és délelőtt tizenegy órára a teljes hanganyag elkészült, borítóval, letöltési oldallal. Egyetlen mondattal: belekeveredtem a dologba, és magukkal ragadtak az események.
- Mit gondolsz, sikerülhet függetleníteni a ˝hangzásod˝ azoktól akiknek a zenéje inspirálóan hat rád?
Hét album után azt gondolom, hogy nagyon nehéz. Elindulsz egy előadó stílusától, egy kicsit változtatsz a hangzáson és máris elérkeztél egy másikhoz. Nem feltétlenül érzem károsnak, hogy meg lehet fogalmazni rólam például, hogy ˝Jean Michel Jarre találkozik Solar Fields-sel˝, mert így könnyebben azonosítható, hogy hova kell helyezzenek azon a bizonyos polcon. És ha az én stílusom mondjuk ennek a keveréke, akkor az lesz a Tangram-stílus. Nem biztos, hogy olyan egyszerű teljesen új stílust kialakítani, amikor csak az USA-ban évi hatvanezer új albumot lehet letölteni az interneten. És nem is biztos, hogy 20 millió ember ízlésének megfelelő lemezeket kell készíteni.
- Ha jól tudom, egy külföldi oldal a zenédet a svéd ˝Solar Fields˝ epikus szerzeményeivel
említette egy lapon, aki a pszichedelikus ambient egyik legnevesebb ikonjának számít.
A cél mindenképpen az lenne, hogy egy olyan kiadó közelébe kerüljek, ahol az ambient zene legszélesebb körben terjeszthető. Az Ultimae Records - ahol Magnus (Solar Fields) is dolgozik, a mai ambient színtér legjelentősebb kiadója. Ha tehát valaki ennek a kiadónak a stílusába passzolónak érzi a zenéimet, akkor jó az irány. A Solar Fields zenéjét pedig nagyon szeretem, Magnussal néha levelezünk produceri kérdésekről; az internetnek hála a ˝nagyok˝ sokkal közelebb kerülhetnek hozzánk, mint húsz évvel ezelőtt.
- Ez az első albumod, ami nem ingyenes. Hogy látod, van hajlandóság az emberekben,
hogy fizessenek az alkotásaidért? Külföldről vagy itthonról vásárolnak inkább?
Folyamatosan figyelem a statisztikáimat, a legfrissebb adatok szerint (a pay-what-you-want konstrukcióban) a letöltők 6%-a ad pénzt a zenékért, átlag öt dollárt. A ˝Flow˝ esetében ez még nem alakult ki, egyelőre a promóción van a hangsúly, egy állandó 300 körüli Tangram-szerető ember még kevés létszám ahhoz, hogy általános következtetéseket vonjak le. Most az az időszak van, hogy az eddigi párszáz emberen túl megismerje mondjuk párezer, akkor már lehet látni, hogy ˝piacképes˝-e amit csinálok. A vásárlási kedv Amerikából és Angliából jön, illetve főleg Nyugat-Európából, a magyar vásárlások 10% körül alakulnak, de ez az itthoni viszonyokat abszolút tükrözi.
- Minden bizonnyal vannak már elképzeléseid a jövőt illetően…
Ó, persze, gyerekkorom óta vannak elképzeléseim :). Hét albumom érhető el az interneten, ebből 6 ingyenesen, 3 év alatt ez szerintem jó szám. Egy korszak mindenképp lezárul, ebből a zenei anyagból ki kell derüljön, hogy fel tudom-e hívni a figyelmet magamra és erre a fajta zenére. Úgyhogy most a kiadókeresés és a minél nagyobb publicitás a cél. Ennek a zenének külföldön több tere van, magyar kiadó nem is foglalkozik vele, az ezzel kapcsolatos híreket meg sem jelentetik a hírportálok, pedig a legutóbbi lemezemhez Jean Michel Jarre személyesen járult hozzá, és ezt a hírt nagyon sok portálnak elküldtük. Szóval külföldi kiadó, optimális esetben az Ultimae, és később fesztiválfellépések külföldön. Ennél messzebb egyelőre nem látok. A magamét megteszem, sok segítségem van, tanácsokkal, bíztatással és hasznos információkkal látnak el szakmán belülről, úgyhogy minden adott, hogy egy éven belül megvalósuljanak az álmaim.
- Köszönöm a válaszokat! További sikeres zenélést kívánok!
Sulák Ádám
2010-07-23
> Link küldése egy barátomnak
> Vissza az előző oldalra |
|
